Sosem gondoltam magam jó üzletasszonynak, szívesebben ajándékozok vagy éppen vásárolok, ahogy a helyzet adódik.
Azon túl, hogy mi a tervezett napirend, nemigen tudsz többet előre egy napodból... megy minden a maga útján, vagy jön-e váratlan, extrém helyzet? Nekem jött, és ki is használtam az alkalmat.
Egy külföldi, többek közt növényekkel foglalkozó cég a téli prospektusához készített fotókat, melynek helyszínéül jelenlegi munkahelyemet választotta. Hatalmas csomagokkal érkeztek, ami nemcsak a fotós eszközöket, hanem a dekorációkat és virágokat is tartalmazta. Maga az előkészület is izgalmas volt... napi munkám színtere hirtelen átértelmeződött. Értő kezekben a fotómasina gyorsan, pontosan dolgozott, felesleges exponálás szinte nem történt. Mindez olyan közegben, ahol nem kevés ember fordul meg naponta. Elképesztő koncentrálás volt ott, kérem.
Még nem kezdték el a munkát, amikor én már nem bírtam magammal, jobban izgultam, mint ők a prosi miatt. Egyszerűen megkérdeztem, hogy a fotózás után vásárolhatnék-e néhány dolgot. Kérdezték: mire lenne szükségem? Tulajdonképpen igenre vagy nemre számítottam, visszakérdezésre nem, mert legszívesebben mindből kértem volna... a karácsonyi dekorációm így még időben le lett volna tudva :) ... Icipici gondolkodás után végül az orchidea mellett döntöttem, mire megint jött a kérdés: mennyit szeretnék?
De hát nem kereskedő vagyok, milyen válasz ez! Végül kötöttünk egy inkább számomra előnyös üzletet, mert két orchideával megajándékoztak, de csak fehérrel, a ciklámenre még szükségük volt...
Mennyire sajnálom! Éppen fehéret szerettem volna! :)
