Cserebere latinkával

Latinka bevállalta, hogy a kissé elfuserált pénztárcát szépséghibája ellenére használni fogja, én pedig cserébe választhatok valamit Tőle.

Erre a szépséges kulcstartóra esett a választásom, ami visszafogott formában, színben, mintában egyaránt, de számomra éppen ezért kedves. Latinka nem elégedett meg ennyivel, húsvét közeledtével megtoldotta még két aprósággal (nemhiába x-mániás!)  :) Nézzétek! :)

 

Én pedig, hogy ne csak pénztárcát kapjon, érdeklődtem mindenféle hátsó szándékkal, hogy mi a kedvenc színe. Határozottan nincs neki ilyen, így - hogy harmonikus legyen az összhatás - egy színben, anyagban  azonos brosst mellékeltem.

Felső vagy alsó?

Bosszant a tegnapi baklövésem, elég sok munkám volt vele. De nem vonom vissza, elmegy tapasztalatba... Azt találtam ki, hogy készítek másikat, tavasziasabb kivitelűt, de hasonlót, és ami a legfontosabb, tökéleteset! Se nem rövid, se nem hosszú, pont akkora, amekkorának lennie kell! :)

Most jön a kérdés: Ti melyiket választanátok? Hibája ellenére a tökéletlent, vagy az üde zöldet lilával, naranccsal?

A zöldről jöjjenek további képek:

Kívül-belül pöttyök

Nagyot küzdöttem ma... ajj, de mekkorát! Először is a csúszós anyaggal (ebből készült a legutóbbi bross is), aztán a csúszós anyagon a tűzéssel, aztán a bújtató méretével, hogy használni is lehessen...

Na itt tévedtem fél centit, és a végeredményen sajnos látszik... mégpedig az, hogy rövid lett... kissé többet mutat magából a pénztárca pántja, mint azt a jó ízlés megkívánja.... Így aztán kissé ízléstelen, de azért csini barna pöttyös bélést kapott! :)

Mit csináljak vele? Meskára így szépséghibásan nem teszem fel, nekem már van. Legyen ajándék? Vagy játék? Kell valakinek ilyen tökéletlenül???

Pénztatyó

Elhatároztam, hogy a következő pénztárcát már varrógéppel készítem, aztán mégsem úgy lett.  Megint elővettem a galambszürke filcemet és ráhímezgettem egy pw-ösök számára jól ismert motívumot. Nemcsak tűzve, de hímezve is szép. 

Biztonságos a csat használata miatt, ráadásul 4 réteg filcet dolgoztam össze, ezáltal kellően stabil. De a következőt azért is varrni fogom!

Pénztárca dióhéjnál is! :)

Ma csak úgy röpködnek a pénztárcás játékok a virtuális világban, dióhéj nagyon kifinomult szépséget készített.
Március 6-án délig sorban állhatsz érte!

Legyen megint játék!

Amíg még meleg ez a logóügy... A harmadik almácskát dolgoztam most fel, és mivel nyakig ülök a pénztárcatémában, a kettő valahogy egymás mellé sodródott. Az alma pufi lett rajta, hogy ne legyen olyan sík. Remélem, lehet látni valamelyest...

A játék lényege roppant egyszerű, így szól:

Tiéd lehet ez a pénztárca, amennyiben hagysz egy megjegyzést itt és a saját blogodban is meghirdeted. A közzétételhez kérlek, ezt a képet használd!

A sorsolást február 27.-én vasárnap, pontban délben tartom, akkor a segítségem még itthon lesz... mire is mennék nélküle? :)

A bőr valódi oldala

Azt hiszem, még nem mondtam, hogy meglehetősen sok bőröm van készleten, bár idáig még semmit nem dolgoztam fel belőle. Szeretem a tartósságát, az illatát különösen, hogy felhasználhatóságának sokoldalúságáról ne is beszéljek.

Éles váltás az előzőhöz képest, egyáltalán nem romantikus darab. Két lányom van, két különböző személyiség. A fotózáshoz őket kértem meg, a bőrt a temperamentumosabb kapta.

A készítés során a legmeghatározóbb tapasztalatom, hogy az ujjaim egyszerűen megsemmisültek, ezért lett ilyen minimalista.

(A játékra vágyakozók készüljenek, hamarosan részletek következnek!)

Az a bizonyos róza-fehér...

Nem is mondok róla mást: pénztárca.