Pipacsos játék

Mint tudjátok, Hunszil játékot indított, melynek határideje lejárt. Elsőként a pipacs-téma debütált a játékban, aminek különösen örültem, mert nagyon szeretem ezt a törékeny növénykét. Még régebben egy közösségi portálon (amikor még nem voltam Aranyalma) engem azonosítottak a pipaccsal.

Szóval a téma hálásnak ígérkezett. :)

Kaptunk egy kis inspirációt is pipacs-témában az Etsyről, átnéztem. Több nézelődést viszont nem engedélyeztem magamnak, inkább informálódtam pipacs ügyben, nehogy butaságot csináljak. Még jó! A szirmainál azonnal bakiztam volna, méghozzá nagyot... nem formailag, számilag! Esküdni mertem volna rá, hogy a pipacs egyszikű (azoknak virágzata 3 és többszöröséből áll), de kiderült, hogy kétszikű (2 és többszörösei)... hát, tévedni emberi dolog...

Nem is írom tovább, mi mindent érdemes tudni a pipacsról, ha érdekel Benneteket, nézzétek meg ezt a kis rövid összefoglalót.
Aztán itt egy mesefilm, amiben Süsü nevelget egy bűvös virágot a kis királyfi 7. szülinapjára.  (Majdnem félórás, idő kell, míg betölt.)

Ezek után bemutatom a pipacsaimat. Többet is készítettem, bár nem volt követelmény. Igaz, voltak még ötleteim, de időből egy perccel se több, így sajnos ebben a játékban már nem tudom megmutatni, majd egyszer játékon kívül.
Elsőként ez a képecske készült. Ódon hangulatú, beszédes, küzdelmes. Jó volt készíteni. Mérete 21x26 cm.

Medálok is készültek, az egyiket néhány mákszem méretű gyöngy díszíti:

És még egy díszítőelem, ami stílusában teljesen elüt az eddigiektől. Szerettem volna egy nagyobb pipacsmezőt  is készíteni, de csak erre futotta.
Vagy egy táskát, vagy egy piperét fog majd dekorálni:

Még egyszer köszönöm a játékot, nagyon jól éreztem magam közben! :)

Nem tűntem el...

... csak nagyon csúnyán megbetegedtem. Szerencsére ez már múlt idő, a lábadozásnak lassan vége! :) (Viszont súlyos hátrányba kerültem ajándékkészítés terén...)
Amikor már jobban kezdtem lenni, és teljes magányban voltam itthon, azon túl, hogy egy-két kommentet hagytam némelyikőtöknél, nézegettem egy kicsit a fényképeim archívumát, teljesen céltalanul. Végül ennek lett egy kis eredménye, megtaláltam azokat a munkáimat, amiket abban az időben készítettem, amikor még nem volt ez a képes napló még észben sem.
Mindhárom ajándék lett: a bal felső kis textilkép anyukámhoz vándorolt, a mai napig őrizgeti, a másik két táska pedig két hölgyé lett.

Tűzéssel varrt falikép

Sajnos még csak félkész, és nem túl profi, de annyira tetszik a férjemnek, hogy az ő kérésére mégis a falra kerül. Nagyon előnytelen képek készültek róla, kizárólag ez az egy volt annyira javítható, hogy nagy szájhúzások közepette, de végül is feltettem ide. Sokminden úgysem nem derül ki belőle. Bocsánat a kép minőségéért, de ha sikerül készre varrnom, remélem jobbat tudok fotózni, ez úgyis csak egy részlet.

Bemelegítés

Tulajdonképpen május legelején varrtam egy piperét kékfestőből, csíkvarrással. Aztán június közepén egy fiatal úriembernek egy irat-, pénz-, zsepi- és egyéb tartót, mindezt persze egyben, amit aztán a légiposta gondjaira bíztam egy minimalista stílusra intő levél kíséretében, mert olyan apró lett szegényke, hogy tudni kell beosztani a rendelkezésre álló helyet. (Ráadásul rondán varrtam meg, ezért nem győzök eleget vezekelni.)

Egyikről sem készült fotó, de ha alkalom adódik, pótolom.

Most október 6.-át írunk, azóta ma varrtam először. Nincs kisgyerek a családban, mégis egy kicsit gyermetegre sikerült, de valahogy be kellett melegítenem az ujjaimat. Tényleg nem egy nagy alkotás, egy 20x25 cm-es képecske, az sem profin megvarrva, szörnyen fényképezve... de mindet én csináltam! (büszke fej)
És hogy miért nem a gombokkal teleaggatott táskát, amit beharangoztam? Mert kerámiagombok még nincsenek, bár formáztam párat, de még nincs mázazva és kiégetve. A készleten lévő meg nem elég... :(

Keretezek

A készülő faliképből egy kis ízelítő.

Az alkotás örömébe egy kis üröm is vegyült, mert kezdetben nem igazán tudtam uralni a levelekben a kanyarokat. Később már megszoktam, hogy mindig forgatni kell az anyagot, de addigra elkövettem pár szabálytalanságot. Ráadásul az a cérna, amivel elkezdtem dolgozni, szőrén-szálán eltűnt, ezért sűrű cikkcakköltést kellett bontanom, hogy színben stimmeljen minden. Nem tudom, próbáltátok-e már, de borzalmas. Hát így indult.
Szerencsére már a keretet alkotó csíkvarrásnál tartok, ami nekem nagyon tetszik. Áldom azt, aki kitalálta, gyors és látványos eredményt lehet vele elérni.

Szerelemfa

A beígérthez képest nem sokat változott tegnap óta, annyit jöttünk-mentünk egész nap...

Csak egy kép erejéig futotta, amíg még van természetes fény. Ezután lassan nekiülök, és folytatom. :) És hogy mi okból kifolyólag lett szerelemfa a neve? Egy esküvőre készül, egész pontosan magyar-japán esküvőre.
Bízom benne, hogy tetszeni fog.

Tulipán...

... bár már elmúlt a szezonja. Papírra varrás térbeli elemekkel. www.sewlover.com