Én is voltam Angyalka

A készülődést megnehezítette, hogy lányaimnak 39 fok fölötti lázuk volt, közben a munkahelyem sem kímélt, de a kritikus időben sikerült hazaszaladnom. Kicsit betegesen ünnepelünk.

Ennek ellenére sikerült az ajándékaimat időben elküldenem.

Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy az egyikhez gyalog ment a postás... :) Mikor megtudtam, hogy neki készítem, enyhén zilált lettem, mert tudtam, milyen remekül varr. Így a kis esetlenséget kiváló minőségű, és kedves mintájú anyaggal ellensúlyoztam. Az üveg lekvár pedig az a bizonyos almás-narancsos-fűszeres, ami már egy ideje ismert a blogírók-olvasók között. Ebből nemcsak neki jutott, hiszen sok-sok üveggel készítettem.


Nagyon remélem, hogy a másik is célba ért, hiszen még időben adtam fel, de visszajelzést idáig sajnos még nem kaptam (ez volt az a bizonyos görbe fa, de nem mertem jobban elgörbíteni).



Ezt a kis textildobozkát pedig a munkahelyemre vittem, szaloncukorral, mandarinnal és kiwivel megrakva.

Alibi a távollétre

Csak egy apró részlet az elmúlt hetek terméséből, de tudnék mutatni még két ilyen képre valót. Az már kicsit macerás lenne, mert mind a helyén van, pormentesen dobozokba téve. Ezek kéznél vannak, hogy legyen mihez nyúlni, ha nagyon muszáj. A szilvalekváromra vagyok a legbüszkébb, ez volt a legkörülményesebb és a férjem munkája is benne van!

Számvetés

Annyi ideje vagyok a konyhában, hogy arra gondoltam, összeírom, mi mindent készült, az elmúlt időszakban, és mi az, amit még szeretnék.

1. sima baracklekvár
2. baracklekvár vadszilvával, banánnal, sárgadinnyével
3. őszibarackos sárgabarack
4. sárgadinnyés sárgabarack
5. őszibarack lekvár
   
6. banános meggydzsem
7. sima meggydzsem (csak a lányomnak)
8. meggyzselé (a papának)
9. szederlekvár almával
10. vegyes vágott, más néven csalamádé
11. natúr paradicsomlé
12. fűszeres paradicsomszósz (zellerlevéllel, borssal)
    
13. répakockás paradicsomszósz (kakukkfűvel)
    
14. ketchup
15. almapaprika
16. hordós savanyúság

Az biztos, hogy a szederlekvár még folytatódik és a csalamádé is, de terveim között szerepel még a fahéjas szilvalekvár, valamint a kihagyhatatlan lecsó is. Ezeken kívül nem tudom, még mit találok ki, illetve mire lesz lehetőségem, hiszen már úgy össze vagyok kaszabolva, mint egy háborús veterán, és sajnos a lányomat is a sürgősségre kellett vinnem szombaton. Teljesen lenyisszantotta az ujja hegyét uborkareszelés közben. Szegénykém úgy sírt, mint egy kétéves. Mivel nem volt se túl kicsi, se túl nagy a seb (inkább olyan gyanús közepes - ezzel nyugtatgatta magát), ezért nem varrták, csak egy bőrhámosodást elősegítő hálót kapott, meg egy helyes kötést, így ha minden jól megy, 2 hét múlva már rendes bőr lesz az ujja hegyén. Igaz, a bőr szerkezete már nem a normális lesz, hanem - az orvosi előrejelzés szerint - kicsit keményebb. Holnap megyünk kötéscserére a traumára. Megfogadta: biztosítást fog kötni a kezére.

Fakanál mellől

A napjaim mostanában nagyrészt a konyhában telnek, eljött a dzsemek, lekvárok befőzésének ideje. Gazdagodtam számtalan ízkombinációval, de az igazi rézüstös békebeli szilva még jócskán hátravan.
Pihenésképpen Miss Scotty oldalán lavíroztam, és találtam egy nőt, aki szerintem még álmában is varr, nem is akármiket! Nézzétek meg itt.
A varrást egy időre félretettem, de már készülődik felszínre törni belőlem valami... :)