Nem is mondtam...

... mert azt sem tudom, hol áll a fejem. Büszkeségem netovábbja: ELTÉ-s lett a lányom! :)

El kell, hogy mondjam...

Nem a szokásos érettségi időben, de emelt szinten ének-zenéből leérettségizett a nagylányom. 96%-os dolgozatot írt, a szóbeli eredményét még nem tudjuk, de nem elkeserítő, ez biztos. Talán könnyűnek tűnhet, hogy valaki énekből érettségizik, de meg kell mondanom, a legkevésbé sem az. Dallamdiktálás egy- és kétszólamban, hogy csak egyvalamit említsek, kinek csemege, kinek rettenet.
Győrbe kellett utaznunk, ahol mint kiderült, egyedül írta meg a dolgozatot... ezt azért nem értem, mert ahol élünk, az is megyei jogú város, megírhatta volna helyben is, nem kellett volna utazni annyit. Ráadásul az egész iskolában ketten írtak, az egyik teremben fizikát, másikban éneket...
Ma Budára utaztunk, hogy meglegyen a szóbeli is, itt már öten voltak, de azért ez sem nevezhető tolongásnak. Kicsit (?) köhécselt a múlt héten, de regenerálódott valamennyit. A tisztelt "zsűri" megkérte, ha lehet, tisztábban énekeljen... :)
Na de túl van a nehezén, ez a lényeg.

Első táska

Túl vagyok már az elsőn, nem én készítettem, hanem az elképesztően "tehetségtelen" lányom. Legalább valaki aktivizálja magát nálunk! :)
Az úgy volt ugye, hogy textiles csoportba járt 5 hétig, ahol a batikolás és textilfestés után mindjárt bele is vetették magukat a táskacsinálásba. A második alkalommal készült egy próbavarrás egy kb. 30x40 cm-es anyagdarabra, amin próbálgatta az egyenes varrást (a görbületeket leszámítva tényleg az volt... ) és a rátétet is, no meg körbeszegte, és ennyi.... A harmadik textiles órán pedig nekiesett a táskának. Olyan síkegyenesen varrt, hogy még ő maga is meglepődött rajta. Aztán meg én, amikor hazahozta. Egyébként két színből festette, majd gombbal díszítette.
Én balga azt hittem, hogy mindjárt kisajátíthatja magának és hordhatja ész nélkül mindenhová, ezért úgy gondoltam, várhatunk még azzal a fényképezéssel. A napokban kiderült, hogy sajnos nem, mert "beszedik", mint egy dolgozatot. De azt hiszem, megoldja ő azt a fényképezést hamarosan, szívesen látott vendég a műhelyben... :) A legeslegszebb az egészben, hogy az első próbálkozását mindjárt kiállításra is viszik (ezért maradt az iskolánál, nehogy széthordja).
Olyan, de olyan büszke vagyok rá, hogy nincs is rá szó!

Szünetelek

Nem zárok be, de úgy látszik, újabban alibikkel vagyok tele. Nyomós okból kifolyólag, de sajnos úgy kellett döntenem, hogy kb. januárig csak hébe-hóba vagyok jelen. Most is csak azért, hogy akik eddig olvastak, ne nézegessék csalódottan a változatlan oldalt. A varrós kötelességeim, de tényleg csak a kötelességeim fogom megvalósítani, többre sajnos nem futja.
Köszönöm a megértéseteket!

Elköltözött...

Augusztus utolsó napján koliba költözött édes-kis-szószátyár lányom... Nincs a világ végén ugyan, de hogy havonta csak kb. 8-szor fog itthon aludni, igazán szívfájdító. Sok sikert KOVÁCS barátném! ;)

Ez most más...

Mert a lányom készítette. :) Én ilyenre képtelen vagyok...