Horgolt-varrt pipere

Amit az egyik kedvenc gombom díszít. A táska anyagából készült.

Levéltánc I.

Tavasztól őszig fogják egymás kezét - a fa, és gyönyörű levélruhája. Az elválás előtt azért átöltözik, felveszi legszebb, legszínpompásabb báli ruháját, hogy még emlékezetesebbé tegye az együtt töltött időt. Majd búcsút intenek, elengedik egymást, aztán a levél lassú, lebegő, pörgő-forgó, szomorú-vidám táncba kezd... és ha szerencsénk van, rátelepszik egy táskára... :)

Ez a táska újrahasznosított gyapjúnadrág. Hol kicsi volt rám, hol nagy, ezért nem igazán tudtam hordani, pedig - mint ahogy a színe is mutatja - nagyon mutatós (volt).
Két csodaszép gyapjú és alpaka tartalmú fonalból tölgyfalevelet álmodtam hozzá, hogy az alapanyag melegségét tovább fokozzam, illetve az őszi hangulatot erősítsem. Piskótavégű rövid füleket és mágneszárat kapott.
Mérete 28x33 cm, ami ugyan nem túl nagy, de kellőképpen kényelmes nemcsak a legfontosabbak számára. Szeretnék még többféle falevéllel játszadozni, nemcsak táska formájában.

Kispénzűek fényképtartója

Jó szórakozást az elkészítéséhez! (Fotó valahonnan a netről.)

Dalriada

A lányom egyik kedvenc zenekara, ezért pólóba öntötte, ha majd egyszer eljut a koncertjükre, ne kelljen szégyenkeznie egy más feliratú öltözékben... :) A pólót turiban vásárolta, a textilfestéket a tanárától kérte. Órákon keresztül vágta a sablont, de megérte a fáradságot! A póló jó minőségű anyagból készült, a felirat tartós, mosás- és vasalásálló. (A képet kénytelen voltam saját nevű felirattal ellátni.)

Elkészültek

Ez a nap is elérkezett, határidőn belül elkészültem Colette játékára.

Egy kosár készült a pár nappal ezelőtti bejegyzésem nyomán, két zsákocska és egy tarisznyaféle táska, igencsak rövid füllel. Nem volt szándékomban teljesen azonos fizimiskát készíteni, de mivel az alapanyag megegyezik, túl nagy eltérés nincs köztük.
A kosárkát azóta belaktam cérnákkal, de jutott belőlük a nagyobbik zsákba is. A kisebbik zsákocska jó lesz gombraktárnak, legalábbis ezt a feladatot szántam neki.
A tarisznyához hasonlító táska lapossága és mérete folytán alkalmas arra, hogy mondjuk év végén a különböző okleveleket, ajándék könyveket, bizonyítványokat hazavigyük. Van, aki több iskolába jár... A fotózás miatt egyébként, hogy bebizonyítsam ezt a képességét, egy könyvet tettem bele, ami minden nehézség nélkül elfért benne. Az elején egy külső zseb van, amit hímzéssel díszítettem. Egy bérlet, vagy más kisebb dolog, mondjuk néhány papírzsebkendő békén ellehet benne.
Más minta díszíti a kosárka elejét, de ez csak applikáció, semmi haszna nincs.
Végezetül még egy kép, amin jól látszik az öltéseim egyenetlensége, ill. ezen túl a minta és a már említett színek összhangja.

Így utólag a csipkét túl szélesnek találom a kisebbik zsákon, de mivel én készítettem, igyekszem nem kritizálni... :) és negatív jelzőkkel sem illetem. Megfogadtam! Utólag mindent tökéletesebben el tudnék készíteni, de ennek örökös bontogatás lenne a vége. Ahhoz meg semmi kedvem.

Időközben próbálkoztam egy nonfiguratív mintájú táskával, de nem jutottunk közös nevezőre, emiatt sajnos termeltem a felesleget (és vesztegettem az időt). Úgy döntöttem, nem adom fel, később megpróbálkozom újra.
Jó nézegetést!

Játék Colette-tel

Sok válogatás és gondolkodás eredményeként született meg az elhatározás, miszerint egy kinőtt, hajdan hőn szeretett szoknyát fogok ismét hasznossá tenni. A hozzá választott anyagok, a tűzőcérna és a szalag utólag és külön-külön, egész más célból kerültek hozzám, most viszont mindegyik megtalálta a maga helyét. Számomra egészen elképesztő, hogy pl. a szoknya (ami behajtogatva bújt meg egy polcon) és a horgolócérna színe mennyire ugyanaz az árnyalat! Ha Colette nem buzdít játékra, a hasonlóság talán még most sem tűnt volna fel. (A fényképek különböző fényviszonyok mellett készültek, ezért talán nem annyira egyértelmű.)

A felhasznált anyagokat a képen láthatjátok, az elkészült használati tárgyakat később mutatom meg.

Terítő

Már említettem, hogy egy muffinos terítőt készítek.

Mióta Mandy Shaw könyve megjelent - szerintem - boldog, boldogtalan ilyen mintákat készít, többek között én is, és boldogan. Szétszabott farmernadrág négyzetekre készülnek a muffinok, 9 négyzetre összesen 8 db, a közepét szabadon hagyva egy leendő vázának vagy süteményes tálnak. Hasonlóképpen készül, mint a könyvében szereplő piknik takaró, de mivel ez asztalközép lesz, némiképp módosul a végső méret. Nem lesz pl. kerete, amit egyébként szerettem volna, de menet közben úgy ítéltem meg, nem fogom hiányolni.

... Sikerült a vesztembe is rohannom... a muffinokat pelenkaöltéssel applikáltam a farmerra, amit előzőleg kétoldalas vetexszel rögzítettem. Vettem is színben hozzáillő hímzőcérnát, amit a művelet előtti napon sikeresen eltüntettem. Kerestem egy darabig, mindenhol többször is, mert volt már rá példa, hogy ott volt a szemem előtt a keresett tárgy, mégsem láttam. Aztán kifáradtam és megadtam magam egy fekete horgolócérnának. Nem kifejezetten tetszett az ötlet, de mivel nem vagyok egy szorgos keresgélő, nekiestem végül feketével. Mind a 8-cal végeztem is, annyira nem lett rossz. De majdhogynem gutaütést kaptam, mikor a varrós dolgaim fölött lévő polcon ágynemű keresgélés közben a kezembe akadtak a cérnák. Kibontani már nem fogom, ez biztos, legfeljebb egy következő muffinos mintához, vagy máshoz fogom felhasználni őket.
Már csak a szegély felvarrása hiányzik, a gombmeggyek rögzítése és kész.

A készülő baba csak ráadás, arcot és frizurát szeretne csupán.