Nevezetesen kézzel bevarrt cipzár és kukacolás, utóbbit hosszú-hosszú próbálkozás előzte meg, de erről már írtam tavaly. (Bocsánat, nem linkelem be, hogy mikor.) Aztán egy Colette-féle Alkotónapon megtudtam a nyitját, hogy kiskezitcsókolom, ha van mivel alábélelni, tessék használni! Túl sok lehetőségem sajnos nem volt, hogy kipróbáljam a jó tanácsot - idáig. Azonban tegnap este elkezdtem készíteni egy sminktáskát, és a siker láttán nagyon nehezen hagytam abba! :) Mi tagadás, a boldogsághormonjaim túltengtek, hogy végre-végre sikerült!
Na de lássuk, hogy ami készült, mi végre készült! Jártatok már úgy, hogy meghívást kaptatok egy vendégségbe, és nem tudtátok pontosan, hogy kihez? :) Gyanítom, ha igen, akkor sem túl gyakran. :) Velünk most történik meg először. :)
Hogy igazán pontos legyek, a két család gyerekei azért ismerik egymást, de szülői vonalon már kevésbé. A háziasszonyt egyáltalán nem ismerem. Mégis, hogy szokásomhoz hű legyek - miszerint sosem megyek üres kézzel -, valamit készítenem kellett. Háttér-információra volt szükségem, szerencsémre a fiú csemete készségesen tájékoztatott. Így némi gondolkodás után elkészítettem ezt a - számomra - rendkívül kedves darabot. (Mérete 15 x 23 cm.)
