2010. április 9., péntek

Próba élesben

Nevezetesen kézzel bevarrt cipzár és kukacolás, utóbbit hosszú-hosszú próbálkozás előzte meg, de erről már írtam tavaly. (Bocsánat, nem linkelem be, hogy mikor.) Aztán egy Colette-féle Alkotónapon megtudtam a nyitját, hogy kiskezitcsókolom, ha van mivel alábélelni, tessék használni! Túl sok lehetőségem sajnos nem volt, hogy kipróbáljam a jó tanácsot - idáig. Azonban tegnap este elkezdtem készíteni egy sminktáskát, és a siker láttán nagyon nehezen hagytam abba! :) Mi tagadás, a boldogsághormonjaim túltengtek, hogy végre-végre sikerült!
Na de lássuk, hogy ami készült, mi végre készült! Jártatok már úgy, hogy meghívást kaptatok egy vendégségbe, és nem tudtátok pontosan, hogy kihez? :) Gyanítom, ha igen, akkor sem túl gyakran. :) Velünk most történik meg először. :)
Hogy igazán pontos legyek, a két család gyerekei azért ismerik egymást, de szülői vonalon már kevésbé. A háziasszonyt egyáltalán nem ismerem. Mégis, hogy szokásomhoz hű legyek - miszerint sosem megyek üres kézzel -, valamit készítenem kellett. Háttér-információra volt szükségem, szerencsémre a fiú csemete készségesen tájékoztatott. Így némi gondolkodás után elkészítettem ezt a - számomra - rendkívül kedves darabot. (Mérete 15 x 23 cm.)

7 megjegyzés:

Marika írta...

Tuti siker :)
Nagyon szépet alkottál !

Tigrislilijom írta...

Már régóta várok erre a kukacoskodó hírre! :-)))

Ledorka írta...

Hű, de szép! )))

Aranyalma írta...

Köszönöm!
Tigrislili, éppen a napokban olvastam el a kis cetlidet (a hűtőajtóra tettem, hogy mindig lássam...), amiben reméled, "jól beváltja a hozzá fűzött reményeket!"
Most nyugodt szívvel mondhatom, hogy az eredmény minden elképzelésemet messze felülmúlta! :)

Tigrislilijom írta...

Akkor már kidobhatod a cetlit ;-)
:-))))

Aranyalma írta...

Nem-nem, az ott marad a "kislánnyal" együtt! :)

Aranyalma írta...

Csak annyit írnék még ide, hogy pontot tegyek a bejegyzés végére, hogy sikere volt a neszesszernek. :)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...