Viola, a nevelőnő

Feltétlen ajánld, ha a közeledben medvebocsok élnek, ő ugyanis speciálisan mackók nevelésére lett kiképezve!

Türelmes, jóindulatú, bájos és kedves. Ráadásul hosszú hajú, és egyáltalán nem bánja, ha egy kisebb bocs néhanapján belecsimpaszkodik a frizurájába, csak azt nem szereti, ha a masniját is kioldozzák, mert akkor kezdheti elölről a hajfonást. Nem azért, mert nem szeret magával törődni, hanem mert sajnálja a bocsok nélkül töltött időt.

Saját ruhájára igen büszke, maga varrja minden darabját. Szereti a csipkés alsóneműket is hordani, bár ez igazán nem tartozik másra, ne add tovább, légy szíves! Egyébként, hogy ne lássék, bokáig érő ruhát visel (természetesen viola színben), és egy hatalmas masnival köti meg hátul. Diszkrét, de hozzáillő nyakláncot is szívesen visel, amit igazából csak mackólányok szoktak hosszasan szemügyre venni.... icipicit irigykedve. De Viola észrevesz minden efféle pillantást, és váratlanul mindig ajándékoz egy hasonló láncot a pillantgatóknak. 

Ha egy bocs veszélybe kerül, például nem tud lemászni egy fáról és nagyon megijed, rögtön ott terem, hogy segítsen... Aztán, ha egy esetlen mackókölyök elesik és megüti magát, rögtön hozza a bocsmintás sebtapaszt, fel is szárad a könny hamar...

Hanem Viola kisasszony nemcsak játszik, sebet kötöz, mackókat ment meg, nem-nem... Nagy gondot fordít arra, hogy a mackótudományt cseppenként a buksikba töltögesse. Rendkívül leleményesen megtanítja őket számolni, olvasni és írni. Ne gondold, hogy mindez felesleges egy mackó számára, ó nem! Különben például hogy mondaná meg a pajtásainak egy játszásiból elcsatangolt mackóka, hogy hány málnabokrot talált, ha nem tud számolni... na és, hogy egy bokron több mint tíz málnaszem található...

Aztán írni és olvasni is illik megtanulni, mert hogy néz az ki, hogy egy medve nem tudja leírni a nevét... vagy éppen nem tudja kiolvasni a pajtása nevét... gondolom, Ti nem szeretnétek ilyen tanulatlan medvékkel találkozni... őszintén megmondom, én biztosan nem!  Éppen ezért ügyel Viola arra, hogy jól nevelt, okos, értelmes mackók kerüljenek ki a keze alól, és hidd el, én tudom, mennyire hálásak neki a medvemamák és medvepapák, viszik hírét, amerre csak járnak. Viola éppen ezért sosem unatkozik, és azt hiszem, nem is fog, amíg a mackónépet nevelgeti.

 

Egy pár szót hadd mondjak még a bejegyzés kapcsán. Violát egy kedves levél és sok más apróság társaságában ajándékba kaptam egy cserebere keretében Tigrislilijomtól. A nyári időszámítás első napját jelöltük meg, amikor az egymásnak készített ajándékokat postára adjuk. Ez közös megegyezéssel kicsit csúszott, de legalább volt mihez tartani magunkat. :)))
A baba egyéb pikantériája, hogy ő az első, amelyik Tigrislilijom kezéből kikerült! Én ugyan nem látom kezdetlegesnek, sőt! Borzasztóan tetszik az aprólékos kidolgozása, az ujjak, a szempillák, a száj ívelése, medvebocson a köldök.... azért teljesen odavagyok... na meg az alsóruha... csizmácskán a virág... Minden részletében tökéletes! Mackócsinálásban már nagyon profi.

Végezetül a többi apróság, ami még Violával együtt a csomagban lapult: textilek, cérnák, csipeszek, mini lábfej gombok (egy kétballábas is! :)), csipke, textilszívek.

Még egyszer köszönök mindent!