Már régóta szeretném megmutatni, hogy hová szállt a tavalyi hópehely (sőt, most már tavaly előtti). Erre a mackóra, ami bizony nem sokáig időzött nálunk, Mazsi tette rá a kezét. Ő adott neki körmöcskéket, szemet, szájat és orrocskát - csakhogy azt lyukasan hagyta... de ilyen szépséghibásan is nagyon megszerette az ártatlant.
Hanem aztán váratlan fordulat történt: táskába tette és lemondott róla más kedvéért... a más persze azonnal a szívébe zárta - lehet egyáltalán nem szeretni egy ilyen bájos kis zöld mackót hópihével a pocakján? Így aztán feledésbe merült a hideg, amit utazás közben a táskában vészelt át - hogy vacogott szegény! És milyen nagy volt aztán az öröm, hogy jó kezekbe került!
Koszt és kvártély akad mindenhol - na de szeretet...
Nekünk meg csak az emlék melege marad...
1 megjegyzés:
Nézz be hozzám, adnák neked valamit:)
Megjegyzés küldése