A halpiac
Sokan még a környéken sem bírják a levegőt, a halszag szinte rátelepszik mindenre, úgy érzed, a bőrödre is. Ha valakinek menekülési kényszere van a szagtól, bizony 2 percig sem bírja ki ott.
Számomra a legfinomabb ételek halból készülnek, de azért túlzásba nem esem, a tyúkhúslevest még mindig tyúkkal készítem.. :)) viszont a halászlé után is jöhet bármilyen halétel, elbánok vele! :)
A halpiac épp ezért minden bűze ellenére roppant vonzó hely volt számomra, jól megnéztem magamnak a különleges színű és formájú szerencsétleneket. Mert azok voltak, bevallom, ilyen bánásmódot nem kívánnék nekik utolsó perceikben. Tény, hogy frissek voltak, annyira, hogy még éltek, amikor rátették őket a jégágyra, így volt, amelyik szó szerint odafagyott. A rák-, csiga- és kagylókupacról beszélek elsősorban, a hal- és polipfélék már előtte kiszenvedtek. Olykor lelocsolták a páncélosokat, akkor kicsit kiengedtek, de végül így vagy úgy, a fazékban végezték.
Nagyon-nagy ínyenc nem vagyok, a rákot nem szeretem, kagylót még nem volt bátorságom enni, a csiga meg túl szimpatikus nekem.. egyébként is családi hagyomány nálunk apró kezekkel csigamintát rajzolni a tapétára... :) Egyik ínyenc ismerősöm a szememre hányta, hogy válogatós vagyok (mert nem ettem a csigapástétomából), pedig egyszerűen vannak olyan ételek, amiket nem akarok megkóstolni.
A szín- és formavilágról itt egy válogatás. Elnézést, ha némelyik homályos, csak a legfontosabb részekre törekedtem a vágásnál, így előfordult, hogy túl kis részlet lett felnagyítva.
A halpiac épp ezért minden bűze ellenére roppant vonzó hely volt számomra, jól megnéztem magamnak a különleges színű és formájú szerencsétleneket. Mert azok voltak, bevallom, ilyen bánásmódot nem kívánnék nekik utolsó perceikben. Tény, hogy frissek voltak, annyira, hogy még éltek, amikor rátették őket a jégágyra, így volt, amelyik szó szerint odafagyott. A rák-, csiga- és kagylókupacról beszélek elsősorban, a hal- és polipfélék már előtte kiszenvedtek. Olykor lelocsolták a páncélosokat, akkor kicsit kiengedtek, de végül így vagy úgy, a fazékban végezték.
Nagyon-nagy ínyenc nem vagyok, a rákot nem szeretem, kagylót még nem volt bátorságom enni, a csiga meg túl szimpatikus nekem.. egyébként is családi hagyomány nálunk apró kezekkel csigamintát rajzolni a tapétára... :) Egyik ínyenc ismerősöm a szememre hányta, hogy válogatós vagyok (mert nem ettem a csigapástétomából), pedig egyszerűen vannak olyan ételek, amiket nem akarok megkóstolni.
A szín- és formavilágról itt egy válogatás. Elnézést, ha némelyik homályos, csak a legfontosabb részekre törekedtem a vágásnál, így előfordult, hogy túl kis részlet lett felnagyítva.
2 megjegyzés:
A beszámoló élvezetes volt :) A válogatósság: és ha igen? Akkor mi van? Én se eszek meg mindent. Ez van. Nem kell szeretnie a másiknak :D
De tényleg vannak dolgok, amikhez nincs gusztusom. Ráadásul nagyon tetszenek, de nem úgy, mint étek. Pl. a tengeri herkentyűk :D
Jaj Helen! A beszámoló rémesen kurta és befejezetlen, de sajnos nem telt időben többre. Talán ha kevesebb fénykép közül kellett volna válogatnom...
Megjegyzés küldése