El kell, hogy mondjam...

Nem a szokásos érettségi időben, de emelt szinten ének-zenéből leérettségizett a nagylányom. 96%-os dolgozatot írt, a szóbeli eredményét még nem tudjuk, de nem elkeserítő, ez biztos. Talán könnyűnek tűnhet, hogy valaki énekből érettségizik, de meg kell mondanom, a legkevésbé sem az. Dallamdiktálás egy- és kétszólamban, hogy csak egyvalamit említsek, kinek csemege, kinek rettenet.
Győrbe kellett utaznunk, ahol mint kiderült, egyedül írta meg a dolgozatot... ezt azért nem értem, mert ahol élünk, az is megyei jogú város, megírhatta volna helyben is, nem kellett volna utazni annyit. Ráadásul az egész iskolában ketten írtak, az egyik teremben fizikát, másikban éneket...
Ma Budára utaztunk, hogy meglegyen a szóbeli is, itt már öten voltak, de azért ez sem nevezhető tolongásnak. Kicsit (?) köhécselt a múlt héten, de regenerálódott valamennyit. A tisztelt "zsűri" megkérte, ha lehet, tisztábban énekeljen... :)
Na de túl van a nehezén, ez a lényeg.