Az alkotás örömébe egy kis üröm is vegyült, mert kezdetben nem igazán tudtam uralni a levelekben a kanyarokat. Később már megszoktam, hogy mindig forgatni kell az anyagot, de addigra elkövettem pár szabálytalanságot. Ráadásul az a cérna, amivel elkezdtem dolgozni, szőrén-szálán eltűnt, ezért sűrű cikkcakköltést kellett bontanom, hogy színben stimmeljen minden. Nem tudom, próbáltátok-e már, de borzalmas. Hát így indult.
Szerencsére már a keretet alkotó csíkvarrásnál tartok, ami nekem nagyon tetszik. Áldom azt, aki kitalálta, gyors és látványos eredményt lehet vele elérni.
Szerencsére már a keretet alkotó csíkvarrásnál tartok, ami nekem nagyon tetszik. Áldom azt, aki kitalálta, gyors és látványos eredményt lehet vele elérni.
3 megjegyzés:
Bontáson már mindenki át eset szerintem és tényleg szörnyű!
De a munkád nagyon szépen alakul!
Nagyon szép! :)
Köszönöm addig is, míg elkészül... :)
Megjegyzés küldése